"Nem az értelmünk által kínált témán kell törnünk a fejünket, hanem az életünket végigkísérő intellektuális sugallaton.” N. Gómez Dávila

Az antropikus elv legfontosabb metafizikai vonatkozásai

Az előző bejegyzésünkben összefoglaltuk azokat a XX. század második felében felmerült megfontolásokat, amelyek az Univerzumban létező vagy lehetséges, a szén alapú struktúrákra épülő és értelemmel bíró lényeket – egyfajta antikopernikuszi fordulattal – az Univerzum centrumába helyezte. Amikor az Univerzum értelmes lényeiről beszélünk, akkor elsősorban az egyetlen ismert ilyen létezőre, az emberre gondolunk, de a gondolatmenet érvényes a potenciálisan létező egyéb értelmes szerveződésekre is. Mint az előző posztban láttuk, a múlt századi természettudományos felismerések az Univerzum értelmes lényeit ahhoz hasonló kitüntetett szereppel ruházta fel, mint amilyennel a Kopernikusz előtti világképben az ember rendelkezett.

Bevezetés

A XX. században egy furcsa fordulatnak lehettünk tanúi: a három évszázad alatt uralkodóvá vált ateista, ateleológikus, dezantropomorf természettudományos paradigma a tudományon belülről kérdőjeleződött meg. 

A blog címe az angol mainstream szóra utal, aminek szó szerinti fordítása fősodor vagy főáramlat. A Wikipédia szerint a fősodor szó „…valamely tudomány vagy művészet célközönségének és szakértőinek többsége által elfogadott és támogatott irányzat megjelölésére használatos. Minden területnek és minden kornak, korszaknak megvannak a maguk uralkodó, azaz mainstream irányzatai, amelyek háttérbe szorítják az alternatív, azaz underground irányzatokat.” A blog neve arra utal, hogy itt a „melléksodorba” szorított magyarázatokat, értelmezéseket, elméleteket  preferáljuk a fősodratú magyarázatokkal szemben.