Bevezetés

A XX. században egy furcsa fordulatnak lehettünk tanúi: a három évszázad alatt uralkodóvá vált ateista, ateleológikus, dezantropomorf természettudományos paradigma a tudományon belülről kérdőjeleződött meg. 

A relativitáselmélettel kapcsolatos tudományos és ismeretterjesztő szakirodalomra egyaránt jellemző az a mítosz, hogy a relativitáselmélet alapjaiban rendítette meg a térről és időről alkotott nézeteinket. Pedig ez semmi más, mint egy intellektuális lufi, ami azonnal szétdurran, ha közelebbről szemügyre vesszük. Ha valaki továbbra is szereti a világot a jó öreg klasszikus tér és idő fogalmainkon keresztül megragadni, ennek semmi akadálya.

Mivel az előző bejegyzésben a terjedelmi korlátok miatt nem tudtam elég pontosan kifejteni a determinizmus és az indeterminizmus fogalmát, ebben az írásban ezt a hiányt szeretném pótolni.

A mechanisztikus determinizmus mint az univerzum „óramű” modellje

Bevezetés

A manapság uralkodó materialista világnézet szerint a világ működése véletlenszerű. Eszerint ugyanis:

• a világ véletlenszerűenkeletkezett a semmiből
• az Univerzum jelenleg megfigyelhető struktúrája véletlenszerűen alakult ki az anyag egy alacsonyan strukturált állapotából
• az élő organizmusok véletlenszerűenjöttek létre az élettelen anyagból
• az öntudattal bíró ember véletlenszerűenfejlődött ki a primitív élő organizmusokból.

A blog címe az angol mainstream szóra utal, aminek szó szerinti fordítása fősodor vagy főáramlat. A Wikipédia szerint a fősodor szó „…valamely tudomány vagy művészet célközönségének és szakértőinek többsége által elfogadott és támogatott irányzat megjelölésére használatos. Minden területnek és minden kornak, korszaknak megvannak a maguk uralkodó, azaz mainstream irányzatai, amelyek háttérbe szorítják az alternatív, azaz underground irányzatokat.” A blog neve arra utal, hogy itt a „melléksodorba” szorított magyarázatokat, értelmezéseket, elméleteket  preferáljuk a fősodratú magyarázatokkal szemben.