Az európai kultúra történetében valószínűleg nincs még egy olyan történet, amelyiknek annyi feldolgozása lenne, mint a Faust-mítosznak. Zenében, irodalomban és a filmművészetben számtalan Faust adaptáció született: az angol Wikipédia egyedül a film világából negyvenkét alkotást említ meg. Ezek közül az egyik Taylor Hackford filmje, „Az ördög ügyvédje” amely bár több mint több mint húsz éve készült (1997), ma is nagyon izgalmas, fordulatos és maradandó filmélmény. 

Peter Weir ausztrál rendezőt legtöbben valószínűleg az 1989-ben készült Holt költők társasága c. filmjéről ismerik, de sokan láthatták az 1985-ös A kis szemtanút is. A rendező sosem volt a hollywoodi díjkiosztók kedvence, de a szakmai kritika rendre nagy elismeréssel fogadta a filmjeit. Így járt ezzel az 1993-ban készült filmjével is, de ez különösen kevés díjat kapott, pedig a rendező tehetsége, a film témája (egy repülőgépkatasztrófa), és a szakmai kritika alapján ez lehetett volna másképp is. Hogy miért nem lett mégsem sikerfilm, az valószínűleg annak köszönhető, hogy a rendező a légi katasztrófának egy olyan lehetséges lélektani következményét – a megvilágosodást – állítja a középpontba, ami a modern nyugati ember számára fogalmilag nehezen értelmezhető.

 a fény

Enyedi Ildikó a Simon Mágus (1999) után ismét egy olyan filmes elem köré építette új nagyjátékfilmjét, amely túl van a racionalitás határain. Két főhőse Endre és Mária. Endre mint gazdasági igazgató, Mária pedig mint minőségellenőr egyazon munkahelyen dolgozik, s bár a munkakapcsolaton kívül nincs közük egymáshoz, éjszakánként álmukban szarvasbikává, illetve szarvas­ünő­vé változva együtt csatangolnak az erdőben.