A fősodortól több szinten is el lehet térni, így meglehet, hogy a mi blogunk egy kicsit mélyebb szinten tér el a mainstream-től annál, mint ahogy azt általában várják azok, akik ezt keresik.
A "Sátán csapdájában" szöveg például Goethe, és a jórészt Goethének is "köszönhető" fejlődés mítosz kritikájával kifejezetten szembehelyezkedik a nyugati fősodor Goethe értékelésével.
A "Modern szent születése" írás a nyugati embernek az "angyal általi megérintésére" (Hamvas Béla) való felkészületlenségéről szól. A film ezen értelmezése teljesen eltér a korábban megszületett filmkritikáktól.
A "Megbecstelenített csodában" a szerző a "normális szerelem" értelmezését állította szembe Enyedi Ildikónak és a főáramú kritikusoknak a modern párkapcsolat felfogásával, amivel szintén szembe helyezkedünk a főáramú, toleráns szerelem képpel.
A véletlen ontológiai fogalmáról írott posztban amellett érvelünk, hogy a mikrovilágra érvényes kvantummechanikai törvények tapasztalt véletlenszerűsége nem jogosít fel bennünket arra, hogy elfogadjuk az „objektíven létező véletlen" fogalmát, és ezzel a véletlent a semmiből való teremtés képességével ruházzuk fel. Ezzel ismét szembemegyünk a főárammal, hiszen abban a materializmust igazoló ontológai véletlen fogalma a domináns.
Egy másik posztban arra mutatunk rá, hogy a tágabb értelemben vett relativisztikus fizikának a főáramú, einsteini relativitás elmélet csak ez egyik értelmezése, de emellett lehetséges vele matematikailag ekvivalens másik értelmezése is, olyan, amely a téridőnek a relativisztikus jelenségek okaként való felfogása helyett a nagy sebességű mozgásoknál megjelenő relativisztikus jelenségeket a közvetlenül a mozgó testek környezetében jelenlévő fizikai anyagra vezeti vissza.
Végül az antropikus elvvel foglalkozó posztban az Univerzum tapasztalt antropikus finomhangoltságán alapuló emberközpontú világfelfogás természetesen ismét melléksodratú felfogás az uralkodó, multiverzumra épülő, materialista értelmezésekkel szemben.
Nem látok egyáltalán semmiféle "melléksodori" határozottságot ebben a blogban, pedig, őszintén szólva, ezért, ezt keresve jöttem ide. Már a mottóban se, de a filmklubban egyáltalán, még csak nyomokban sem látok ilyesmit, ami máshol/bárhol esetleg fel sem tűnne, de egy emellett elkötelezett fórumnál kifejezetten zavaró. A filmklub írásai például bármelyik, a langyosig unalmas és földhözragadt szaklapban vagy kulturális lapban megjelenhetnének, mint ahogy meg is jelent belőlük néhány ténylegesen is. Pedig a film kimondottan az a terület, ahol tág tere nyílna a"melléksodoriság"-nak, sőt az igazi teremtők ezen a téren mindig is, sajnálatos módon szinte ismeretlenül munkálkodnak, a hivatalos erkölcsi szinten is a periférián. Önök talán nem is ismerik ezt a világot, avagy csakis a felületesen kihívó szavakban rejlik arcélük elhatárolódása a fősodortól?
Nem világos, kedves gaborchen, hogy mik lennének Endre „apró lépései”, melyekkel maga mögött hagyja kezdeti sivárságát. Az, hogy immár együtt mennek neki a szürke hétköznapoknak? Aligha. Nemrég jártam egy lakodalomban, ahol az egyik örömszülő a pohárköszöntőjében egy gondolatot idézett: „A sikeres házasság nem abból fakad, hogy két üres lélek egymásra talál, és megkísérli ’kiegészíteni’ egymást. Ha két üres, boldogtalan lélek összeházasodik, az csupán két üres, boldogtalan lélek házassága lesz. Sikeres házasság csak úgy jöhet létre, ha két teljes, boldog ember köti össze az életét azzal a céllal, hogy közös jövőt építsenek.” Úgy gondolom, Endre és Mária magánsivárságából legfeljebb csak közös sivárság fakadhat, különösen ha már a „mézeshetek” is ennyire lehangolóan erotikátlanul indulnak.
Azt írod: „A hitét és vertikumát vesztett ember még az életében rettenetes poklokat jár. Ennek megértése azonban feltehetően nem csupán a filmből hiányzik [hanem a rendezőből is], így ezt számon kérni rajta bár lehet, de talán nem egészen etikus.” Igazad van, nem etikus, de csak akkor nem, ha az megmarad saját belügyének. De ha művészetet csinál belőle, ha publikálja, ha közhírré teszi, akkor már más a helyzet. És különösen más a helyzet akkor, ha egyébként mindezt a torzulást ráadásul pozitív értelemben igyekszik bemutatni, mert hiszen a film hivatalos – ha úgy tetszik „rendezői” – értelmezésében ez történik. Ha tragikus végkifejletként, „bűnbeesésként” ábrázolná azt, ami Endre és Mária között megvalósult a film végére, akkor valóban nem lenne kárhoztatandó. De sajnos nem így ábrázolja.
Nem kétséges, hogy sokan vannak, akik „hasonló sivárságban élik mindennapjaikat”, mint Endre és Mária. Még azt sem kétlem, hogy olyan is van, aki a szerelmet úgy éli meg és olyan alacsony szinten – „nemi munkaként” – gyakorolja az ágyban, mint ahogy a filmben láthattuk, bár ezt már elég ritkának tartom. De hogy lehet, hogy a rendezőnő csak ennyit tudott „kihozni” a két szarvas találkozásából, amikor nagyon is tudja, mit jelent a szerelem és az erotika, hiszen ennek ékes bizonyítékát adta annak a szerelmespárnak az ábrázolásával, akik a parkban a fűbe heveredve csókolóztak, és akiket Mária hosszasan elnézett.
Átfogó kritika, amivel lényegét tekintve egyet lehet érteni, és talán még magának a rendezőnek is alapos tükröt tarthat - mély belső csalódottságáról, az általa érzékelt világ varázstalanítottságáról árulkodik a film, és ezt lényeglátóan, bár kissé pszichologizálva tárgyalja a kritika. Néhány ponton azonban lehet talán árnyalni a képet: Endre karakterében mégis van némi ábrázolt fejlődés, átalakulás, érzékenyedés. Ugyan ezt kissé szájbarágva látjuk bemutatva a filmben, de az üzenet így talán nem annyira súlyos, mint ahogy a kritika látja - inkább azzal a kézzelfogható modern realitással diszkontált lehetőség realizációjáról van szó, amely realitás a legtöbb esetben az, hogy az alacsonyrendű szexualitás mint gravitációs erő uralkodik el minden magasabbrendűn vagy ideán, legyen az szerelem, gondolat, lelkiség vagy belső fény. Ennek ellenére Endre apró lépéseket tesz a teljes sivárságból valami több irányába. Ugyan csak pár képkocka vállalkozik rá, hogy a kapcsolat hétköznapjait, jövőjét megmutassa, amivel kapcsolatban a kritika írója rendkívül pesszimista, a film azért mégsem egészen cinikus és nihilista érzetű lezárást választ. Ezt talán a kritikus is méltányolhatná, valamivel több együttérzés kíséretében. Még ha valóban a sár felé is húzná a nézőjét Enyedi Ildikó filmje, elképzelhető, hogy ez nem tudatos választás a részéről, mintha a rendező maga is részben elszenvedné a saját filmjét. Ez természetesen nem adhat felmentést a film lényegét illetően, de megértést és empátiát ébreszthet a nézők erre fogékony részében. Erőteljes kitárulkozás ez a film, valódi katarzis nélkül - végtelenül szomorú, és emberi. Emberi abban az értelemben, hogy a hitét és vertikumát vesztett ember még az életében rettenetes poklokat jár. Ennek megértése azonban feltehetően nem csupán a filmből hiányzik, így ezt számonkérni rajta bár lehet, de talán nem egészen etikus. Emellett a helyzet lényegében az, hogy ez a hiátus adja voltaképpen a film erejét azok számára, akik hasonló sivárságban élik mindennapjaikat.
Tisztelt Kuka!
A szöveg érdekes, olvasható, gondolkodtató - de van-e kedv, igény egy ilyen kisugárzásra.
" Az erdőben csatangoló szarvasok ellenére az egész filmet ennek a közönségességnek a légköre lengi körül. ...............
Lehet, hogy mindez nem is személyesen belőle fakad, és ez a film nem saját pszichés problémáinak kivetülése, hanem Enyedi Ildikó mint rendező egyszerűen csak a korszellem legrosszabb tendenciáinak puszta médiuma? Meglehet. "
Keressem a filmben a fenti igazolását? Nekem ez eredményesen lebeszélős szöveg.
A korszellemről értekezhetnénk: - Tényleg ilyen lenne? No és miért ilyen elb...szós - de ehhez nem kell a film.
"...távoli eseménysorok tartósan lehetnek úgy is korreláltak, ha ezt a korrelációt valamilyen információ
terjedésével nem vagyunk képesek megmagyarázni." Ez ugyebár pontosan azt jelenti, hogy a kvantumfizika szerint vannak non-lokális jelenségek, vagyis nem fénysebességgel terjedő hatások következtében előálló korrelációk.
Mit lehet ezzel kezdeni?
1) Hraskó szerint „…a kvantumelméletben egyetlen egységnek (vagyis egy rendszernek) kell tekinteni minden olyan rendszert, amelynek elemei valamikor közvetlen kölcsönhatásban voltak, függetlenül attól, hogy időközben a részek eltávolodtak egymástól.”
Ezzel kapcsolatban azonban felvethetjük azt a kérdést, hogy az ősrobbanás elmélete szerint az Univerzum összes létező fizikai entitása abban a bizonyos szinguláris pontban egyetlen összefüggő kvantummechanikai rendszer része volt valamilyen formában, így a világban jelen lévő összes részecske egymással nem lokális kapcsolatban áll. Vagyis non lokálisan minden összefügg mindennel, de mivel ez az állítás empirikusan nem igen igazolható, ezért a fizikusok nem is szokták ezt a következményt megfogalmazni.
2) David Bohm szerint létezik valamiféle kvantummechnikai erőtér (egyféle éter), amit ha valahol megzavarunk, ez a zavar mindenhol azonnal megjelenik, vagyis a zavar non lokális módon terjed, és ez magyarázná meg a kvantummechnika általunk tapasztalt non lokális jelenségeit.
Ezzel meg az a probléma, hogy egy olyan entitást tételez fel, amit empirikusan szintén nem igen lehet kimutatni.
Ezért kijelenthető, hogy a kvantum összefonódás nagyon feladta a leckét a fizikusoknak, Dávid Gyula baráti körben azt szokta mondani, hogy "sajnos kurvára nem értjük".
Nagyon jó írás! Tanulmányozni fogom a blogodat, bekapcsoltam a követést. Rendkívül érdekes téma.
A kvantumösszefonódást tanulmányoztam a napokban, megnéztem pár videót, elolvastam pár írást a témáról, és úgy jutottam el a mindenttudó Laplace démonig. Ez a démon lehetne az egyik megoldása a kvantumösszefonódás problémájának.
Szegény démonra nehéz idők járnak, mert az osztrákok próbálják elűzni őt a tudományos kísérletükkel, amelynél két távcsővet két távoli csillagra irányítanak, próbálva véletlent előállítani, majd tanulmányozni az elektronok egymásra ható viselkedését. Gondolom, ismered a kísérletet. Neked mi a véleményed erről? Miként vannak kapcsolatban a távoli elektronok? Hogyan lehetséges, hogy a kapcsolat közöttük azonnali, gyorsabb a fénynél.
Bölcsész vagyok, ezért nézd el nekem, ha hülyeséget írok, nekem ez csak hobbim, semmi több.
@JimmyG: Felhívom figyelmeteket Korom Gyula előadására, amely 2018. október 27-én szombaton délelőtt 10 h. 15-kor kezdődik a Műcsarnok alagsori előadótermében a Filozófiai Vitakör rendezésében. Belépés díjtalan. A meghívó alapján sok érdekesség várható, így a Michelson-Morley kísérlet és az éves csillagászati aberráció elemzése, valamint a Józanész Relativitáselméletének és a gravitációs fényelméletnek a bemutatása.
"Továbbá a fizikalizmust nemcsak az „élő anyagra” illene vonatkoztatnunk, hanem a „gondolkozó anyagra” is, vagyis a pszichológiai síkra. Márpedig azt állítani, hogy a „fizikaiból” maradéktalanul levezethető a „lelki” vagy a „társadalmi”, meglehetős merészség volna. Ilyen nagy távolságot sem imaginációval, sem rációval nem könnyű áthidalni (noha éppen erre tesz kísérletet az evolucionizmus)."
A második (Braitenberg-féle) hivatkozásomban épp' ez az áthidalás történik meg imaginációval _és_ rációval.
Én is úgy gondolom, hogy a paradigmaváltás kemény dió. Nincsenek illúzióim. A lelkesedésem nem a tudatlanságomból fakad. De, úgy látom, inkább te vagy az, aki illúziókat kerget, amikor, a hivatásos fizikusoktól várod a fordulatot. Belűről nem jön egy koponya, mert ők nem akarnak váltást.
Abban is egyetértünk, hogy a fizika totálisan nemzetközi, ami tovább rontja a változás esélyeit. De, a változást valakinek el kell indítani, és ezt csak kívülálló lehet Kuhn szerint. Egyébként 1905-ben, amikor Einstein megírta a dolgozatait, amelyek elindították az akkori paradigmaváltást, ő is kívülálló volt. A Svájci Szövetségi Szabadalmi Hivatal harmadosztályú szakértője volt, fiz-mat szakos tanári képesítéssel. Nem volt semelyik kutatóintézetnek a vezetője, nem volt egyetemi tanár sem. Vagyis akkor még nem számított szakmabelinek.
Abban is egyetértek veled, hogy az új paradigmát el kell fogadtatni a szakma vezetőivel. Ez is nehéz feladat, és nem is megy egyik napról a másikra. Ezt is belátom.
Azzal viszont már vitatkoznék, hogy mi csak nézők lehetünk. Én éppen ellenkezőleg gondolom. Szerintem éppen Magyarország van abban a helyzetben, hogy elindítója legyen egy tudományos fordulatnak. Nekünk voltak és vannak ehhez a legjobb szakembereink. Eötvös Loránd, Wodetzky József, Jánossy Lajos, E.Szabó László, Dobó Andor, Topa Zsolt, Székely László, Varró Sándor, Korom Gyula, Murguly György, Molnár R. Pál, Tassi Tamás és még sokan mások, akiknek a munkássága egy-egy fáklya, amely megvilágítja a változáshoz vezető utat. Ilyen kiváló gárdával más ország nem rendelkezik.
Én hiszek benne, hogy ha elindulna egy ilyen kezdeményezés, akkor sokan állnának mellé. És ha nem sikerül, akkor mi van? Legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk.
Lenne egy kérésem. A telefonomból véletlenül kitöröltem a számodat. Légyszíves ír már meg újra, vagy hívjál fel, hogy el tudjam menteni a számodat. Ha lehet, akkor Zorgonyét is. Ő tudja a email címemet.
Félek tőle, hogy egy ilyen paradigma váltás sokkal keményebb dió annál, mint ahogy te elképzeled.
Mivel a fizika totálisan nemzetközi, a paradigmaváltás is csak egy nemzetközi tudományos folyamat eredménye lehet majd. Én úgy képzelem, hogy ez ahhoz hasonlóan fog majd lezajlani, ahogy az Einstein-paradigma felváltotta a korábbi klasszikus paradigmát. Jön majd egy nagy koponya [egy olyan David Bohm féle, úgyhogy már lehet, hogy meg is jött :)], aki átlátja majd a fizikában addig felmerült összes megoldatlan problémát, és olyan választ fog tudni adni ezekre, hogy azzal meg tudja majd tartani a jelenlegi paradigma eredményeit úgy, hogy az ismert problémák is megoldódnak. De ez még kevés, emellett még valahogyan azt is el fogja tudni érni, hogy a tudomány aktuális potentátjai is elfogadják ezt a megoldást. Valami ilyesmi fogja eredményezni az újabb kuhni forradalmat. A mi kis hazai tudományos életünk csak nézője lehet ennek a nagy nemzetközi előadásnak, és majd igazodni fog a világban lezajlott fordulathoz.
Az ilyen melléksodratú tudományos ismeretterjesztőknek, mint amilyenek mi vagyunk, ebben a folyamatban szerintem az a szerepük, hogy nyitottabbá tegyék a közvéleményt erre az előbb-utóbb bekövetkező paradigma váltásra. Ezt pedig azzal érhetik el, hogy újra és újra rámutatnak azokra a tudományon belüli mítoszokra és dogmákra, amelyek állandóan változó formában, újra és újra megpróbálják elfedni a jelenlegi paradigma megoldatlan kérdéseit.
Ezért én egy ilyen hazai konferencia sikerében nem igen hiszek.
Szia Csebó!
Így van ahogy írod. A négyes távolságnak nincs fizikai jelentése. Az is igaz, hogy a relativista fizikában a távolság és az idő már nem kötődik az érzetekhez, matematikai koordinátákká váltak. Valóban szükség lenne egy olyan fizikára, amelyben a tér és az idő visszakapná a fizikai értelmét. Ez lehetne a Lorentz féle vonal továbbgondolása is, de teljesen visszatérni Lorentzhez szerintem már nem lehet.
Mi a véleményed arról, hogy össze kellene hozni egy szélesebb körű találkozót. Azoknak a részvételével, akik a modern fizikának nevezett relativista korszak utáni fizikáról gondolkodnak.
Gondolok itt azokra, akiket már ismerünk (pl. a könyveik alapján), olyan hivatásosokra, akik leginkább kilógnak a fősodorból, és mindazokra, akik szeretnék, ha kimozdulna a fizika a mai holtpontról.
Mi a véleményed egy ilyen konferenciáról? Össze lehetne hozni?
@JimmyG: "De a foton négyes távolsága a Földtől az egész utazás alatt végig nulla volt"
"Egyébként 1970-ben Lánczos erről tartott egy előadást Budapesten."
Érdekes amit írsz, ezt a bp-i előadást nem lehetne valahol megnézni?
Az ívelemnek természetesen nincs a közvetlen fizikai tapasztalatainkkal egybeeső jelentése, csak valamiféle elvont fizikai jelentése van, ami csak a matematikai modellben értelmezhető. Ez az egyik legerősebb érv szerintem a specrel ellen, hogy úgy beszél a térről és az időről, hogy a közvetlen tér és idő élményünket teljesen kiiktatja. Egy olyan relativisztikus fizika, ami ezekkel a közvetlen tér és idő élményeinkkel valamennyire azért összhangban van, és ugyanúgy képes megmagyarázni a nagy sebességű mozgások világát, számomra szimpatikusabb választás. Ezért érvelek a Lorentz-féle fizika mellett.
@Csebó: Szia Csebó!
Ez a négyes ívelem egy nagyon érdekes dolog. Nem is Einstein találta ki, hanem Hermann Minkowski, aki korábban Einstein tanára volt a Zürichi Szövetségi Főiskolán. Einstein csak beépítette a relativitáselméletbe, de soha sem értette, hogy mi a fizikai jelentése. Lánczos Kornélnak volt ezzel kapcsolatban egy tanúságos vitája Einsteinnel. Ez megtalálható Lánczosnak az Einstein évtizede c. közismert könyvében. Lánczos véleménye szerint a 4 dimenziós Minkowski féle geometria valójában nem is geometria. Azért nem, mert nem értelmezhető benne a távolság fogalma. Azonban minden geometria alapja a távolság fogalma.
A 3 dimenziós geometriában a távolság a térkoordináták négyzetösszegének a gyöke. Ez a 3 dimenziós ívelem. Ennek jól értelmezhető fizikai jelentése van. Mondok egy egyszerű példát. Vegyünk egy hamburgert és vizsgáljuk meg a hamburger távolságát tőled.
Ha a távolság kicsi (pl. fél méter), akkor érzed a hamburger illatát, megérintheted, kézbe veheted a hamburgert, és akár meg is eheted. Ha a távolság nulla, akkor a hamburger már a gyomrodban van. Vagyis a kis távolság a fizikai kapcsolatot jelent.
Ellenben, ha a távolság közted és a hamburger között igen nagy, (pl. 100 fényév), akkor nem lehetséges fizikai kapcsolat közted és a hamburger között, nem érzed az illatát, nem foghatod meg, nem eheted meg.
Az Einstein féle négydimenziós ívelemnek azonban nincs ilyen fizikai jelentése. Ugyanis a négyes ívelem értéke akkor is lehet nulla, ha a hamburger igen közel van hozzád, és akkor is ha igen távol van.
Lánczos Kornél kérdése Einsteinhez a következő volt: egy foton elindul egy távoli galaxisból a Föld felé. A foton 100 év múlva megérkezik a szemünkbe és ott látásérzetet kelt. De a foton négyes távolsága a Földtől az egész utazás alatt végig nulla volt, akkor miért csak a megérkezés pillanatára korlátozódik a fizikai kapcsolat, vagyis a látásérzetet a szemünkben?
Erre a kérdésre - Lánczos szerint - Einstein nem tudott válaszolni. Megvonta a vállát és annyit mondott, hogy a négydimenziós geometria és a négyes ívelem egy nagy talány. És nem foglakozott tovább a kérdéssel.
Egyébként 1970-ben Lánczos erről tartott egy előadást Budapesten. Ugyanezt az ellenvetést fejtette ki részletesen.
@Csebó: Köszönöm válaszát ! Azért bátorkodtam megkérdezni, mert ahogy jeleztem nem vagyok fizikus, és előfordulhat, hogy ostobaságot írok, kérdezek ! Volt szerencsém megtapasztalni, hogy nem minden esetben célszerű, mert vagy engem értenek félre, vagy én az írást !
Engem főleg filozófiai kérdések szempontjából is érdekel. Bár filozófus sem vagyok. Inkább idős és nem biztos, hogy bölcs. /ennyi elég is az öndicséretből :) /
Nagyon színvonalas ez a blog, csak gratulálni tudok.
Bevallom nem vagyok fizikus. De azt látom és olvasom, hogy a hétköznapok tudását mennyire képes, befolyásolni ez a "fősodor", mely megjelenik, informál a médiákon keresztül. A mindennapi való világban ezek, az így elsajátított "tudások", szerintem, amolyan hamis tudatot hoznak létre és a tekintély "fősodor" alapján bármiféle más tudomány eredményei félreértésekké, szenzációvá változnak. Rákkutatás, időutazás, vagy a pillanat "hatalma" az idő végtelen részletekre felosztása, egy okozatnak akár megszámlálhatatlan oka lehet és még sok más.
Remélem folytatni fogja, mert fontos, hogy megtanítsa az embereket a jogos kételkedésre.
Köszönöm figyelmét.
//
Az írásokkal kapcsolatosan lehet kérdést feltenni, ha nem érthet valami ?
Melléksodor
Non-mainstream
Utolsó kommentek:
Csebó Horváth János 2021.09.18. 21:00:36
A "Sátán csapdájában" szöveg például Goethe, és a jórészt Goethének is "köszönhető" fejlődés mítosz kritikájával kifejezetten szembehelyezkedik a nyugati fősodor Goethe értékelésével.
A "Modern szent születése" írás a nyugati embernek az "angyal általi megérintésére" (Hamvas Béla) való felkészületlenségéről szól. A film ezen értelmezése teljesen eltér a korábban megszületett filmkritikáktól.
A "Megbecstelenített csodában" a szerző a "normális szerelem" értelmezését állította szembe Enyedi Ildikónak és a főáramú kritikusoknak a modern párkapcsolat felfogásával, amivel szintén szembe helyezkedünk a főáramú, toleráns szerelem képpel.
A véletlen ontológiai fogalmáról írott posztban amellett érvelünk, hogy a mikrovilágra érvényes kvantummechanikai törvények tapasztalt véletlenszerűsége nem jogosít fel bennünket arra, hogy elfogadjuk az „objektíven létező véletlen" fogalmát, és ezzel a véletlent a semmiből való teremtés képességével ruházzuk fel. Ezzel ismét szembemegyünk a főárammal, hiszen abban a materializmust igazoló ontológai véletlen fogalma a domináns.
Egy másik posztban arra mutatunk rá, hogy a tágabb értelemben vett relativisztikus fizikának a főáramú, einsteini relativitás elmélet csak ez egyik értelmezése, de emellett lehetséges vele matematikailag ekvivalens másik értelmezése is, olyan, amely a téridőnek a relativisztikus jelenségek okaként való felfogása helyett a nagy sebességű mozgásoknál megjelenő relativisztikus jelenségeket a közvetlenül a mozgó testek környezetében jelenlévő fizikai anyagra vezeti vissza.
Végül az antropikus elvvel foglalkozó posztban az Univerzum tapasztalt antropikus finomhangoltságán alapuló emberközpontú világfelfogás természetesen ismét melléksodratú felfogás az uralkodó, multiverzumra épülő, materialista értelmezésekkel szemben.
Bejegyzés: A SÁTÁN CSAPDÁJÁBAN
Jakobaki Rizo Nérulos 2021.08.01. 07:44:48
Bejegyzés: A SÁTÁN CSAPDÁJÁBAN
Birgi Zorgony 2019.05.22. 00:04:37
Azt írod: „A hitét és vertikumát vesztett ember még az életében rettenetes poklokat jár. Ennek megértése azonban feltehetően nem csupán a filmből hiányzik [hanem a rendezőből is], így ezt számon kérni rajta bár lehet, de talán nem egészen etikus.” Igazad van, nem etikus, de csak akkor nem, ha az megmarad saját belügyének. De ha művészetet csinál belőle, ha publikálja, ha közhírré teszi, akkor már más a helyzet. És különösen más a helyzet akkor, ha egyébként mindezt a torzulást ráadásul pozitív értelemben igyekszik bemutatni, mert hiszen a film hivatalos – ha úgy tetszik „rendezői” – értelmezésében ez történik. Ha tragikus végkifejletként, „bűnbeesésként” ábrázolná azt, ami Endre és Mária között megvalósult a film végére, akkor valóban nem lenne kárhoztatandó. De sajnos nem így ábrázolja.
Nem kétséges, hogy sokan vannak, akik „hasonló sivárságban élik mindennapjaikat”, mint Endre és Mária. Még azt sem kétlem, hogy olyan is van, aki a szerelmet úgy éli meg és olyan alacsony szinten – „nemi munkaként” – gyakorolja az ágyban, mint ahogy a filmben láthattuk, bár ezt már elég ritkának tartom. De hogy lehet, hogy a rendezőnő csak ennyit tudott „kihozni” a két szarvas találkozásából, amikor nagyon is tudja, mit jelent a szerelem és az erotika, hiszen ennek ékes bizonyítékát adta annak a szerelmespárnak az ábrázolásával, akik a parkban a fűbe heveredve csókolóztak, és akiket Mária hosszasan elnézett.
Bejegyzés: A MEGBECSTELENÍTETT CSODA
gaborchen 2019.05.16. 17:43:06
Bejegyzés: A MEGBECSTELENÍTETT CSODA
gyimóti 2019.05.07. 23:14:14
A szöveg érdekes, olvasható, gondolkodtató - de van-e kedv, igény egy ilyen kisugárzásra.
" Az erdőben csatangoló szarvasok ellenére az egész filmet ennek a közönségességnek a légköre lengi körül. ...............
Lehet, hogy mindez nem is személyesen belőle fakad, és ez a film nem saját pszichés problémáinak kivetülése, hanem Enyedi Ildikó mint rendező egyszerűen csak a korszellem legrosszabb tendenciáinak puszta médiuma? Meglehet. "
Keressem a filmben a fenti igazolását? Nekem ez eredményesen lebeszélős szöveg.
A korszellemről értekezhetnénk: - Tényleg ilyen lenne? No és miért ilyen elb...szós - de ehhez nem kell a film.
Bejegyzés: A MEGBECSTELENÍTETT CSODA
Csebó Horváth János 2019.04.17. 00:56:59
Hraskónál, a fenti cikkben ezt olvashatjuk:
"...távoli eseménysorok tartósan lehetnek úgy is korreláltak, ha ezt a korrelációt valamilyen információ
terjedésével nem vagyunk képesek megmagyarázni." Ez ugyebár pontosan azt jelenti, hogy a kvantumfizika szerint vannak non-lokális jelenségek, vagyis nem fénysebességgel terjedő hatások következtében előálló korrelációk.
Mit lehet ezzel kezdeni?
1) Hraskó szerint „…a kvantumelméletben egyetlen egységnek (vagyis egy rendszernek) kell tekinteni minden olyan rendszert, amelynek elemei valamikor közvetlen kölcsönhatásban voltak, függetlenül attól, hogy időközben a részek eltávolodtak egymástól.”
Ezzel kapcsolatban azonban felvethetjük azt a kérdést, hogy az ősrobbanás elmélete szerint az Univerzum összes létező fizikai entitása abban a bizonyos szinguláris pontban egyetlen összefüggő kvantummechanikai rendszer része volt valamilyen formában, így a világban jelen lévő összes részecske egymással nem lokális kapcsolatban áll. Vagyis non lokálisan minden összefügg mindennel, de mivel ez az állítás empirikusan nem igen igazolható, ezért a fizikusok nem is szokták ezt a következményt megfogalmazni.
2) David Bohm szerint létezik valamiféle kvantummechnikai erőtér (egyféle éter), amit ha valahol megzavarunk, ez a zavar mindenhol azonnal megjelenik, vagyis a zavar non lokális módon terjed, és ez magyarázná meg a kvantummechnika általunk tapasztalt non lokális jelenségeit.
Ezzel meg az a probléma, hogy egy olyan entitást tételez fel, amit empirikusan szintén nem igen lehet kimutatni.
Ezért kijelenthető, hogy a kvantum összefonódás nagyon feladta a leckét a fizikusoknak, Dávid Gyula baráti körben azt szokta mondani, hogy "sajnos kurvára nem értjük".
Bejegyzés: Óramű vagy rulettkerék
Taoista mester 2019.04.11. 08:52:28
A kvantumösszefonódást tanulmányoztam a napokban, megnéztem pár videót, elolvastam pár írást a témáról, és úgy jutottam el a mindenttudó Laplace démonig. Ez a démon lehetne az egyik megoldása a kvantumösszefonódás problémájának.
Szegény démonra nehéz idők járnak, mert az osztrákok próbálják elűzni őt a tudományos kísérletükkel, amelynél két távcsővet két távoli csillagra irányítanak, próbálva véletlent előállítani, majd tanulmányozni az elektronok egymásra ható viselkedését. Gondolom, ismered a kísérletet. Neked mi a véleményed erről? Miként vannak kapcsolatban a távoli elektronok? Hogyan lehetséges, hogy a kapcsolat közöttük azonnali, gyorsabb a fénynél.
Bölcsész vagyok, ezért nézd el nekem, ha hülyeséget írok, nekem ez csak hobbim, semmi több.
Bejegyzés: Óramű vagy rulettkerék
Viktor46 2018.10.20. 13:52:04
Bejegyzés: A Melléksodor blog célja
Birgi Zorgony 2018.06.13. 14:58:17
A nehézségek sokkal mélyebben rejlenek. Lásd Chalmers: The Conscious Mind. In Search of a Fundamental Theory (www.amazon.com/Conscious-Mind-Search-Fundamental-Philosophy/dp/0195117891). A kválé-problematikával is foglalkozik (plato.stanford.edu/entries/qualia/).
Vagy egy kicsit régebbi megközelítésben Eccles két munkáját tudnám ajánlani: The Brain and the Person és Facing Reality (www.amazon.com/Brain-Person-Boyer-Lectures-1965/dp/B0033V0QH0 & www.amazon.com/Facing-Reality-Philosophical-Adventures-Heidelberg/dp/0387900144)
A problematikát több oldalról is megközelítő interdiszciplináris gyűjteményes kötet sok kiváló tanulmánnyal Cazenave (ed.): Science and Consciousness: Two Views of the Universe (www.amazon.com/Science-Consciousness-Universe-English-French/dp/0080281273)
Mélyebbről, a metafizikai alapokból indítja a vizsgálódást Izutsu: Concept and Reality of Existence (philpapers.org/rec/IZUTCA), valamint Nasr: „In the Beginning Was Consciousness” (archive.org/details/Consciousness_201712)
Nem látom, hogy Braitenberg figyelembe vette volna ezeket (de Allah jobban tudja).
Bejegyzés: Óramű vagy rulettkerék
neoteny · http://word.blog.hu 2018.06.11. 02:47:35
"Továbbá a fizikalizmust nemcsak az „élő anyagra” illene vonatkoztatnunk, hanem a „gondolkozó anyagra” is, vagyis a pszichológiai síkra. Márpedig azt állítani, hogy a „fizikaiból” maradéktalanul levezethető a „lelki” vagy a „társadalmi”, meglehetős merészség volna. Ilyen nagy távolságot sem imaginációval, sem rációval nem könnyű áthidalni (noha éppen erre tesz kísérletet az evolucionizmus)."
A második (Braitenberg-féle) hivatkozásomban épp' ez az áthidalás történik meg imaginációval _és_ rációval.
Bejegyzés: Óramű vagy rulettkerék
Birgi Zorgony 2018.06.11. 02:22:20
Ayatullah Mohsen Araki: Freedom and Causality in Contemporary Islamic & Western Philosophy
www.amazon.com/Freedom-Causality-Contemporary-Islamic-Philosophy/dp/1519221770
Bejegyzés: Óramű vagy rulettkerék
neoteny · http://word.blog.hu 2018.05.15. 03:08:37
1) en.wikipedia.org/wiki/Rule_30
2) Valentino Braitenberg: Vehicles: Experiments in Synthetic Psychology
(www.amazon.com/Vehicles-Experiments-Psychology-Valentino-Braitenberg/dp/0262521121/ref=sr_1_1?ie=UTF8&qid=1526346439&sr=8-1&keywords=braitenberg+vehicles&dpID=41KQmoUhreL&preST=_SY291_BO1,204,203,200_QL40_&dpSrc=srch)
Bejegyzés: Óramű vagy rulettkerék
JimmyG 2017.03.22. 10:06:19
Szia Csebó!
Én is úgy gondolom, hogy a paradigmaváltás kemény dió. Nincsenek illúzióim. A lelkesedésem nem a tudatlanságomból fakad. De, úgy látom, inkább te vagy az, aki illúziókat kerget, amikor, a hivatásos fizikusoktól várod a fordulatot. Belűről nem jön egy koponya, mert ők nem akarnak váltást.
Abban is egyetértünk, hogy a fizika totálisan nemzetközi, ami tovább rontja a változás esélyeit. De, a változást valakinek el kell indítani, és ezt csak kívülálló lehet Kuhn szerint. Egyébként 1905-ben, amikor Einstein megírta a dolgozatait, amelyek elindították az akkori paradigmaváltást, ő is kívülálló volt. A Svájci Szövetségi Szabadalmi Hivatal harmadosztályú szakértője volt, fiz-mat szakos tanári képesítéssel. Nem volt semelyik kutatóintézetnek a vezetője, nem volt egyetemi tanár sem. Vagyis akkor még nem számított szakmabelinek.
Abban is egyetértek veled, hogy az új paradigmát el kell fogadtatni a szakma vezetőivel. Ez is nehéz feladat, és nem is megy egyik napról a másikra. Ezt is belátom.
Azzal viszont már vitatkoznék, hogy mi csak nézők lehetünk. Én éppen ellenkezőleg gondolom. Szerintem éppen Magyarország van abban a helyzetben, hogy elindítója legyen egy tudományos fordulatnak. Nekünk voltak és vannak ehhez a legjobb szakembereink. Eötvös Loránd, Wodetzky József, Jánossy Lajos, E.Szabó László, Dobó Andor, Topa Zsolt, Székely László, Varró Sándor, Korom Gyula, Murguly György, Molnár R. Pál, Tassi Tamás és még sokan mások, akiknek a munkássága egy-egy fáklya, amely megvilágítja a változáshoz vezető utat. Ilyen kiváló gárdával más ország nem rendelkezik.
Én hiszek benne, hogy ha elindulna egy ilyen kezdeményezés, akkor sokan állnának mellé. És ha nem sikerül, akkor mi van? Legalább elmondhatjuk, hogy megpróbáltuk.
Lenne egy kérésem. A telefonomból véletlenül kitöröltem a számodat. Légyszíves ír már meg újra, vagy hívjál fel, hogy el tudjam menteni a számodat. Ha lehet, akkor Zorgonyét is. Ő tudja a email címemet.
Bejegyzés: Tényleg más a tér és az idő Einstein óta?
Csebó 2017.03.20. 23:22:05
Félek tőle, hogy egy ilyen paradigma váltás sokkal keményebb dió annál, mint ahogy te elképzeled.
Mivel a fizika totálisan nemzetközi, a paradigmaváltás is csak egy nemzetközi tudományos folyamat eredménye lehet majd. Én úgy képzelem, hogy ez ahhoz hasonlóan fog majd lezajlani, ahogy az Einstein-paradigma felváltotta a korábbi klasszikus paradigmát. Jön majd egy nagy koponya [egy olyan David Bohm féle, úgyhogy már lehet, hogy meg is jött :)], aki átlátja majd a fizikában addig felmerült összes megoldatlan problémát, és olyan választ fog tudni adni ezekre, hogy azzal meg tudja majd tartani a jelenlegi paradigma eredményeit úgy, hogy az ismert problémák is megoldódnak. De ez még kevés, emellett még valahogyan azt is el fogja tudni érni, hogy a tudomány aktuális potentátjai is elfogadják ezt a megoldást. Valami ilyesmi fogja eredményezni az újabb kuhni forradalmat. A mi kis hazai tudományos életünk csak nézője lehet ennek a nagy nemzetközi előadásnak, és majd igazodni fog a világban lezajlott fordulathoz.
Az ilyen melléksodratú tudományos ismeretterjesztőknek, mint amilyenek mi vagyunk, ebben a folyamatban szerintem az a szerepük, hogy nyitottabbá tegyék a közvéleményt erre az előbb-utóbb bekövetkező paradigma váltásra. Ezt pedig azzal érhetik el, hogy újra és újra rámutatnak azokra a tudományon belüli mítoszokra és dogmákra, amelyek állandóan változó formában, újra és újra megpróbálják elfedni a jelenlegi paradigma megoldatlan kérdéseit.
Ezért én egy ilyen hazai konferencia sikerében nem igen hiszek.
Bejegyzés: Tényleg más a tér és az idő Einstein óta?
JimmyG 2017.03.19. 09:49:54
Így van ahogy írod. A négyes távolságnak nincs fizikai jelentése. Az is igaz, hogy a relativista fizikában a távolság és az idő már nem kötődik az érzetekhez, matematikai koordinátákká váltak. Valóban szükség lenne egy olyan fizikára, amelyben a tér és az idő visszakapná a fizikai értelmét. Ez lehetne a Lorentz féle vonal továbbgondolása is, de teljesen visszatérni Lorentzhez szerintem már nem lehet.
Mi a véleményed arról, hogy össze kellene hozni egy szélesebb körű találkozót. Azoknak a részvételével, akik a modern fizikának nevezett relativista korszak utáni fizikáról gondolkodnak.
Gondolok itt azokra, akiket már ismerünk (pl. a könyveik alapján), olyan hivatásosokra, akik leginkább kilógnak a fősodorból, és mindazokra, akik szeretnék, ha kimozdulna a fizika a mai holtpontról.
Mi a véleményed egy ilyen konferenciáról? Össze lehetne hozni?
Bejegyzés: Tényleg más a tér és az idő Einstein óta?
Csebó 2017.03.12. 22:29:37
"Egyébként 1970-ben Lánczos erről tartott egy előadást Budapesten."
Érdekes amit írsz, ezt a bp-i előadást nem lehetne valahol megnézni?
Az ívelemnek természetesen nincs a közvetlen fizikai tapasztalatainkkal egybeeső jelentése, csak valamiféle elvont fizikai jelentése van, ami csak a matematikai modellben értelmezhető. Ez az egyik legerősebb érv szerintem a specrel ellen, hogy úgy beszél a térről és az időről, hogy a közvetlen tér és idő élményünket teljesen kiiktatja. Egy olyan relativisztikus fizika, ami ezekkel a közvetlen tér és idő élményeinkkel valamennyire azért összhangban van, és ugyanúgy képes megmagyarázni a nagy sebességű mozgások világát, számomra szimpatikusabb választás. Ezért érvelek a Lorentz-féle fizika mellett.
Bejegyzés: Tényleg más a tér és az idő Einstein óta?
JimmyG 2017.03.10. 20:44:37
Ez a négyes ívelem egy nagyon érdekes dolog. Nem is Einstein találta ki, hanem Hermann Minkowski, aki korábban Einstein tanára volt a Zürichi Szövetségi Főiskolán. Einstein csak beépítette a relativitáselméletbe, de soha sem értette, hogy mi a fizikai jelentése. Lánczos Kornélnak volt ezzel kapcsolatban egy tanúságos vitája Einsteinnel. Ez megtalálható Lánczosnak az Einstein évtizede c. közismert könyvében. Lánczos véleménye szerint a 4 dimenziós Minkowski féle geometria valójában nem is geometria. Azért nem, mert nem értelmezhető benne a távolság fogalma. Azonban minden geometria alapja a távolság fogalma.
A 3 dimenziós geometriában a távolság a térkoordináták négyzetösszegének a gyöke. Ez a 3 dimenziós ívelem. Ennek jól értelmezhető fizikai jelentése van. Mondok egy egyszerű példát. Vegyünk egy hamburgert és vizsgáljuk meg a hamburger távolságát tőled.
Ha a távolság kicsi (pl. fél méter), akkor érzed a hamburger illatát, megérintheted, kézbe veheted a hamburgert, és akár meg is eheted. Ha a távolság nulla, akkor a hamburger már a gyomrodban van. Vagyis a kis távolság a fizikai kapcsolatot jelent.
Ellenben, ha a távolság közted és a hamburger között igen nagy, (pl. 100 fényév), akkor nem lehetséges fizikai kapcsolat közted és a hamburger között, nem érzed az illatát, nem foghatod meg, nem eheted meg.
Az Einstein féle négydimenziós ívelemnek azonban nincs ilyen fizikai jelentése. Ugyanis a négyes ívelem értéke akkor is lehet nulla, ha a hamburger igen közel van hozzád, és akkor is ha igen távol van.
Lánczos Kornél kérdése Einsteinhez a következő volt: egy foton elindul egy távoli galaxisból a Föld felé. A foton 100 év múlva megérkezik a szemünkbe és ott látásérzetet kelt. De a foton négyes távolsága a Földtől az egész utazás alatt végig nulla volt, akkor miért csak a megérkezés pillanatára korlátozódik a fizikai kapcsolat, vagyis a látásérzetet a szemünkben?
Erre a kérdésre - Lánczos szerint - Einstein nem tudott válaszolni. Megvonta a vállát és annyit mondott, hogy a négydimenziós geometria és a négyes ívelem egy nagy talány. És nem foglakozott tovább a kérdéssel.
Egyébként 1970-ben Lánczos erről tartott egy előadást Budapesten. Ugyanezt az ellenvetést fejtette ki részletesen.
Bejegyzés: Tényleg más a tér és az idő Einstein óta?
A Farkas György · https://www.facebook.com/profile.php?id=100013920128013 2017.03.03. 09:16:36
Engem főleg filozófiai kérdések szempontjából is érdekel. Bár filozófus sem vagyok. Inkább idős és nem biztos, hogy bölcs. /ennyi elég is az öndicséretből :) /
Bejegyzés: A Melléksodor blog célja
Csebó 2017.03.03. 09:01:52
Bejegyzés: A Melléksodor blog célja
A Farkas György · https://www.facebook.com/profile.php?id=100013920128013 2017.03.03. 08:10:52
Bevallom nem vagyok fizikus. De azt látom és olvasom, hogy a hétköznapok tudását mennyire képes, befolyásolni ez a "fősodor", mely megjelenik, informál a médiákon keresztül. A mindennapi való világban ezek, az így elsajátított "tudások", szerintem, amolyan hamis tudatot hoznak létre és a tekintély "fősodor" alapján bármiféle más tudomány eredményei félreértésekké, szenzációvá változnak. Rákkutatás, időutazás, vagy a pillanat "hatalma" az idő végtelen részletekre felosztása, egy okozatnak akár megszámlálhatatlan oka lehet és még sok más.
Remélem folytatni fogja, mert fontos, hogy megtanítsa az embereket a jogos kételkedésre.
Köszönöm figyelmét.
//
Az írásokkal kapcsolatosan lehet kérdést feltenni, ha nem érthet valami ?
Bejegyzés: A Melléksodor blog célja